Napi evangélium

2018. január 17. – Szerda

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.

Mk 3,1-6

   

Csenteriné Dr. Szilágyi Andrea temetése

2012. november 30-án 14 órakor lesz Zsombón a temetőben.

Az utolsóról

„Azt kérded, mit jelent az, hogy „utolsó”?

Azt jelenti, hogy sohase felejtsd el ezt a pillanatot! Amíg átrohansz az életeden gépiesen és megszokásból, elsuhannak melletted a nagy dolgok. De amikor tudod, hogy ez most az „utolsó”, a kép megáll benned, óriásivá növekszik a pillanat, és nem felejted el soha.

Ha jól élsz, minden pillanatod utolsó pillanat lesz.

Minden igazi vacsora: utolsó vacsora.

Minden igazi beszélgetés: utolsó beszélgetés.

Minden ölelés: utolsó ölelés.

Az „utolsó” szent fogalom. Arra figyelmeztet, hogy gyönyörködj a színes szappanbuborékokban – mert szétpattan.

Gyönyörködj kedvesed arcában – ki tudja, meddig láthatod!

Örvendj az életednek – ki tudja, meddig tart még!                                 

A horizonton lebukó nap a leggyönyörűbb.

Az „utolsó” azt jelenti, hogy felejthetetlen.”

                                                                                  /Müller Péter/ 

Drága Andika!

Számomra is felejthetetlen az utolsó beszélgetésünk, ami nem csak tanítóként, hanem anyaként is megérintett. Adni akartam és én kaptam tőled megerősítést, bizalmat, mint annyiszor, amióta ismerlek.

Nem tudok és nem is akarok múlt időben beszélni rólad, hiszen itt maradsz nekem Zsuzsika nyílt, bizakodó tekintetében, a befogadó szereteted megtapasztalásának emlékében, a drámás gyerekekkel átélt közös élményekben. A mosolyodban, biztató szavaidban, amit tőled kaptam.

Felejthetetlenné vált a családi napokon együtt megélt öröm mellett az októberi délután reménykedő aggódása, amikor kiderült, hogy mivel kell szembenézned. Köszönöm, hogy ránk bíztad a kislányodat, hagytad, hogy velünk legyen akkor is, amikor már te nem tudtál eljönni. Remélem, hogy az önfeledt játékáról készült képben még gyönyörködhettél.

Tudom, hogy senki nem tudja a te édesanyai szeretetedet pótolni, de mi itt maradó tanítók, szülők és gyerekek megpróbálunk biztonságot nyújtó, átölelő légkört teremteni Zsuzsika körül.

Nyugodj békében!

Gáborné Julika

RÉGI MAGYAR ÁLDÁS

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.

Legyen áldott benned a Fény,
hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
és melegítse fel szívedet.

Hogy lehess meleget osztó forrás,
a szeretetedre szomjazóknak,
és legyen áldott támasz karod,
a segítségedre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad
minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed,
azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás,
minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár,
minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás,
fájdalomban, szenvedésben,
örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
őrizze meg kedvességed,
őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.